Kutya

Az ember leghűségesebb kísérője, társa és barátja a kutya. A középkorban a gazdáik mellé temették el kutyáikat, akiket a szellemvilágbab is társukul fogadtak. A muszlimok, hogy a halott mielőbb eljusson a túlvilágba, a holttestet kutyákkal etették fel. Noha tőlünk keletre, Ázsiában - nemcsak a muszlimok körében - a kutya tisztátalan állat, az ősi Perzsiában a haldoklóhoz mégis odavezették a kutyáját, hogy az eltávozni készülő még egyszer háziállata szemébe nézhessen. Ráadásul az iráni mitológiában, Ahuramazda szent állata, a kutya volt az, aki elűzte a gonosz szellemeket.


A kutya, a skandinávok egyik főistenének, Ódinnak volt a kísérője, egyben a szél szimbóluma is. Ódin macskája a felhőszakadásszerű esőt jelképezte, a kutyája pedig a viharos széllökéseket. A mitológiák vad kutyái, az indiai Jama és a görög Hadész alvilág istenek kísérői, a görögök sötétség istennőjét, Hekatét pedig egy egész kutyafalka kísérte. Hadész kutyája, a háromfejű Kerberosz zárja el az alvilágba vezető utat a kíváncsiskodó élők és a visszakívánkozó holtak elől.

Az irokéz indiánok fehér kutyákat áldoztak fel isteneiknek. A japánok a kutyákról feltételezték, hogy felismerik a szellemeket. Nálunk az ok nélkül vonyító kutya jelzi, hogy láthatatlan szellemek vannak jelen.

Az inkák megfigyelték, hogy a kutyák megérzik rokonaik közelgő halálát. Az indiaik szerint a beteg ágya közelében vonyító kutya halált érez. Ez a hiedelem a világ számos részén él, így a magyarok képzetében is. Szinte mindenütt a világon az éjszaka sötétjében tutuló kutyák a napkelte előtti halottért vonyítanak. A háromszor vonyító kutya már azt jelzi, hogy elhalálozott valaki. Az indonézek szerint az éjfél előtt tutuló kutya halált, az éjfél után vonyító kutya egy kóborló rossz szellemet jelez a közelben. Az éjszakai kutyaugatásról azt javasolják a törökök, hogy gondoljunk arra, a kutya csak a gazdájának ugat, mert különben szerencsétlenséget jelent. A csaholó fekete kutyáról ugyancsak az hiszik, hogy a halál előfutára. Ha a kutya kiül a hídra, és az ég felé vonyít, tűzvészre figyelmeztet.

A szerelmi jóslások sorába tartozó angolszász hiedelem szerint karácsony estéjén az eladósorban lévő lányok összesöprik a szemetet és kiviszik az utcára, majd figyelnek, hogy merről hallanak kutyaugatást, ugyanis amelyik irányból a hangok érkeznek, arról fog jönni a leendő férjük.

A kutyák veszettségével kapcsolatos feltételezések: azok a kutyák, melyek karácsony szentestéjén vonyítanak, az év vége előtt megkergülnek; a veszett kutya csak egyenes irányba tud futni. A kutya veszettségét hamuval meghintett kenyérrel lehet kúrálni, úgy hogy a hamuval bedörzsölt kenyeret hátrafelé, visszakézből kell odaadni a kutyának. Kutyával kapcsolatos thai babonák szerint nem szabad egy kiskutyát a hátára fordítani, mert ha feláll, megeszi a csirkéket s tilos a kutyát bambuszbottal megütve cipelésre ösztökélni, mert dühöngővé válik.

Jó szerencsét hoz, kutyával találkozni, mondják a dalmátok. Ugyancsak jó ómen olyan fehér agarat látni, amelyiknek folt van a homlokán. Viszont balszerencsét jelent, ha valakit idegen, fekete kutya követ; de az sem jó, ha egy kutya átszalad az asszony lába között, mert a férje el fogja verni; ha pedig kártyázás közben kutya van a szobában, biztos jele a veszekedésnek.

A hiedelem szerint a cserfoltos szemöldökű kutya hamis, ezért, ha az ember egy ilyennel találkozik - megelőzendő a bajt - a bal kezének mutatóujját és középső ujjára, a kisujját pedig a gyűrűsujjára hajlítania, és ezt a kézjelet a kutya felé kell mutatni. Máskülönben a kutya megharapja az illetőt.

Az eszkimóknál ismert kifejezés, a „három kutyás éjszaka”, ami nagyon hideg éjszakára utal. (Olyan hideg lesz, hogy az embernek három kutyával kell lefeküdnie, hogy melegen tartsa magát.) A „kutya napok” szókapcsolat a régi római időkbe nyúlik vissza. A rómaiak szerint Szíriusz, a Nagy Kutya csillagkép része, az éggömb legfényesebb csillaga, hozzáadta hőjét a Napéhoz, és ezzel szokatlanul szélsőséges magas hőmérsékletet produkált. A rómaiak e periódust, a nyár legforróbb napjait nevezték el a kutya napjainak, vagyis „caniculares dies”-nek, ami nálunk kánikulát jelent. A nagy hőségre még mi azt is szoktunk mondani, hogy „kutya meleg” van.

A 17. században egyes vidékeken a nagy esőt az angolok úgy írták le, hogy „macskák és kutyák estek”, ami arra utalt, hogy egy heves felhőszakadás idején szegény, szerencsétlen állatok közül sokan a vízbe fulladtak, és az utcákon hömpölygő víz tetején úszó hulláik látványa azt a benyomást keltette, mintha a szó szoros értelmében az esővel macskák és kutyák hullottak volna az égből. A koreai étlapokon nyári szezonban népszerű étel a kutyahús leves, annak ellenére, hogy más országok hevesen tiltakoznak ellene. A koreaiak a levesről feltételezik, hogy kúrálja a hőgutát, fokozza a férfiasságot és megszépíti a nők arcbőrét. Az indonézek úgy tartják, hogy a fekete kutya vére képes az emberből kiűzni a benne lakozó rossz szellemeket.

Széles körben elterjedt tévhit, hogy a kutyák nem izzadnak. Ezzel szemben a valóság az, hogy - noha a kilógatott nyelvük valóban igen hatékony hőszabályozó - testük szőrtelen részei igenis izzadnak, nagy melegben megfigyelhető, amikor talpaik nedves nyomokat hagynak a sima, fényes felületű kövezeten. Nem babona viszont, hogy az ebek előre megérzik a rossz időt, különösen a zivatarokat. A vihart megelőző légnyomásváltozás hatására már akkor igen nyugtalanná válnak, amikor a zivatar még messze van.

Az álomfejtők szerint kutyával álmodni, az embernek alattomos ellensége van. Egy másik változatban, kutyáról álmodni nagy sikert és állhatatos barátokat jelez. Ugató kutya felől álmodni, rosszabbodó életkörülmények várhatók, nagy valószínűséggel nehézségek fognak következni.