A mesebeli, képzeletbeli állatok közé tartozó egyszarvúról Indiában azt írták, hogy teste a lóé, feje a szarvasé, lába az elefánté, farka a vaddisznóé, a homlokán kinőtt tülke pedig három méter hosszú. Egy másik leírás szerint az egyszarvú tulajdonképpen egy vadszamár, aki a homlokán egy szarvat visel. A kínaiak sárkányként képzelik el, amelynek egy agancsa és szarvasfeje van. A Himalájában feltételezett hatalmas termetű egyszarvúnak disznófeje, örökfarka és rőfnyi szarva van. A rómaiaknál az egyszarvú az orrszarvúra hasonlít. Az irodalom említést tesz a tengeri egyszarvú cetekről is, akiknek a szárazföldihez hasonlóan, csavarodott a szarvuk.

Az ékszerek többnyire értékes nemesfémből vagy drágakövekből készülő dísztárgyak, melyeket a testen vagy ruhán viselnek. Nemcsak díszíthetnek, hanem jelezhetnek rangot, hatalmat, mint például a koronák; lehetnek mágikus, bajelhárító díszes amulettek; de  mint díszes övcsatok vagy óraláncok  szolgálhatnak gyakorlati célt is.

Az életfa vallási szimbólum, mitikus világmodell. Az életfa kultusz már az ókori vallásokban fellelhető. Különböző elképzelések születtek róla, feltételezték, hogy az életfát szörnyek őrzik, az ágak között az ősök szellemei lakoznak. A Bibliában a kerubok által őrzött életfa együtt található a Paradicsomban az isteni tanítás, vagyis a tudás fájával, melyre kígyó vigyáz. Amikor a paradicsomi első emberpár evett a tudás fájáról, Isten kiűzte őket az Édenből, mert nem akarta, hogy megkóstolják az életfa gyümölcsét is, s vele megszerezzék a halhatatlanságot.

Szerencsétlen dolog elárulni valakinek a pontos életkorát, egy évvel kevesebbet, vagy többet kell mondani. A rómaiak szerint a páros számú életkort tilos másnak megmondani, mert a viselőjére nagy veszedelmet hoz. Madagaszkárban balszerencsés dolog megtudni a főnök családjának életkorát.