Mivel a termés mennyisége és minősége - a talajművelés, a talajjavítás mellett - mindenkor nagymértékben függött az időjárás szeszélyeitől és a kártevők elszaporodásától, a mag elvetésével, valamint a palántázással kapcsolatban az idők folyamán számos hiedelem, előírás alakult ki.

A halottak hamvait elsőként a késő bronzkori Európában helyezték el urnákban. Az első urnatemetők az i.e. 12. századtól jelentek meg Itália északi részén és Kelet-Közép-Európában, a népvándorlással azonban fokozatosan a kontinens többi részén, később másutt is elterjedt az urna temetkezési használata. Ezt a halott maradványainak, főleg az elhamvasztott holttest hamvainak befogadására szolgáló, rendszerint díszes, zárt edényt, különösen a régi görögök, rómaiak használták előszeretettel.

A szabálytalan időközönként feltűnő, fényes, szabad szemmel jól látható üstökösök már régóta felkeltették az emberek figyelmét. Az ősi időkben - az utcai világítás és a városi légszennyezés hiányában - bárki megfigyelhette megjelenésüket. Hirtelen feltűnésüket, az égitestek harmonikus mozgásához képest szabálytalan viselkedésüket, rossz ómenként értelmezték.

E kemény, rideg, az időjárás viszontagságainak ellenálló, átlátszó anyagot, mely homok, mészkő, szóda és kisebb mennyiségben más anyagok keverékének megolvasztása útján készül, valószínűleg az egyiptomiak fedezték fel mintegy négy és fél - ötezer évvel ezelőtt.