Amikor korallról hall az ember, elsőként valószínűleg az ausztrál partok közelében található csendes-óceáni Nagy Korallzátonyra gondol, azonban az ékszerkészítéshez nem ezeket, hanem a vörös korallokat (Corallium rubrum, corallium japonicum) használják több mint tízezer éve.

A körmök alakja, színe, állaga sok mindent elárul az ember egészségi állapotáról, sőt a köröm örökletes jegyeket hordozhat, tájékoztathat a személyiségjegyekről és tájékoztathat a szexuális beállítottságról is.

A korona megkülönböztető, hatalmi fejdísz. Ősi formája a homlokszalag, a diadém volt. A görög Héra istennőt diadémmal a fején ábrázolták, Nagy Sándor és a római császárok kezdetben homlokszalagot, majd később abroncs diadémot viseltek, de diadémot kaptak az atléták is.

Az olasz corona szóból származó koszorú, amely egyúttal koronát is jelent, eredetileg kör alakú, virágokból, leveles ágakból font füzér volt. A koszorú a tiszteletadás, az ünneplés, a kiválasztottság szimbóluma. A koszorú kör alakja a tökéletességet, az eget, az ég és a föld összetartozását jelképezi.

A krokodilfélék családjába tartozó krokodilok, aligátorok, kajmánok kegyetlen ragadozók, nemcsak aprótestű, hanem nagytestű állatokat, szarvasokat, bölényeket is zsákmányolnak, sőt az embereket sem kímélik. Jellemző, hogy a harapásuk körülbelül harmincszor olyan erős, mint a nagy kutyáké.

Az ajtó küszöbje az emberek számára mindig mágikus helynek számított, ugyanis ez választja el a belső, védelmet biztosító, lakhelyet a veszélyes külső világtól. A küszöb funkciója hasonlít a kerítéséhez, amely ugyancsak véd a biztonságot nyújtó belső világ számára fenyegetést jelentő ismeretlen, bizonytalan, külső világ behatolásától.

Az ember leghűségesebb kísérője, társa és barátja a kutya. A középkorban a gazdáik mellé temették el kutyáikat, akiket a szellemvilágbab is társukul fogadtak. A muszlimok, hogy a halott mielőbb eljusson a túlvilágba, a holttestet kutyákkal etették fel. Noha tőlünk keletre, Ázsiában - nemcsak a muszlimok körében - a kutya tisztátalan állat, az ősi Perzsiában a haldoklóhoz mégis odavezették a kutyáját, hogy az eltávozni készülő még egyszer háziállata szemébe nézhessen. Ráadásul az iráni mitológiában, Ahuramazda szent állata, a kutya volt az, aki elűzte a gonosz szellemeket.

Már az ókorban megragadta az emberek figyelmét a kvarc, amely a hegyikristály csekély szennyezettségű változata.