A vadkan az őserő, az erőszakosság, a harci kedv, a termékenység megtestesítője, de a keresztény egyházat megtámadó sátán egyik jelképe is.

A vámpír elnevezés a szerb-horvát és a bulgár nyelvekben használatos vampir szóból ered. Angolul és franciául vampire, spanyolul vampiros. A szláv folklórban eredetileg a sírokból időnként feljövő, testet öltő, az élőkre halált hozó, majd a sírjaikba ismét visszatérő szellemeket nevezték így.

A varázserejű növényeket nemcsak füstölőszerként alkalmazzák, hanem varázsitalként is fogyasztják, a boszorkányok pedig ún. "repülőkenőcsöket" készítenek belőlük, amelyet a testükre kennek. A leggyakoribb varázsnövények a beléndek, a maszlag és a nadragulya.

A szépséges, fiatal tündérlányok ellentéte a sárkányok anyja, a vasorrú bába, akit a mesék rosszindulatú, csúnya hegyes orrú (vasorrú) öregasszonyként ábrázolnak. A tündérmesék gonosz vasorrú bábája nagyon utálja a fiatalokat, akiket gyakorta üldöz szárnyas lován. A felnőttek szívesen ijesztgették vagy ijesztgetik a szófogadatlan gyerekeket, például azzal, ha a gyerek a kút közelébe megy, berántja magához a kútban lakozó vasorrú bába.

A vendég, vagyis a családhoz vagy házhoz látogatóba érkező rokon, barát, ismerős megítélése - különösen, ha váratlanul, hívatlanul érkezett - régen sem volt egyértelműen pozitív.