Nemcsak az oroszlánt nevezik az állatok királyának, hanem az erdők urát, a tigrist is. Ázsia délkeleti és középső részén az emberek a hegyek és a barlangok szellemeinek tartják őket.

A tölgyfa számos hagyományban szent fa, koronája sok istennek volt lakhelye. A tölgyfáról feltételezték, hogy az ég kapuja, amelyen keresztül az istenek az emberek közé jönnek.

Ez a jellemzően borsárga, mézsárga, aranysárga, szalmasárga, de olykor kékes, zöldes vagy rózsapiros színű, könnyen hasadó, igen kemény ásvány, illetve a belőle készült drágakő a hűséget szimbolizálja, köve a józanságnak, a hitnek és az irgalmasságnak. Megszabadít a szorongató gondolatoktól. Megóv a rontástól, védelmet nyújt a mérgek és a szerencsétlenségek hatásaival szemben. Kigyógyít a tengeribetegségből.

A törpék számos nép mitológiájának és folklórjának jellemző alakjai, Európában főként a germán hitvilág gyakori szereplői. Törpeségük foka, valamint az emberhez való viszonyuk nagyon különböző; de többnyire inkább rossz-, mint jóindulatú lények, melyeket legtöbbnyire a föld kincseinek őrzőiképpen ismer a néptudat.

A totem az az állat, olykor növény vagy tárgy, amelynek a primitív népeknél egy-egy nemzetség, törzs hagyományaiban kiemelkedő szerepe van; a nemzetség, a törzs vagy az egyén gyakran őseként tiszteli.