A néphagyományban élő jóslások jelentős része - mint szerelmi jóslás - a jövendőbeli személyére, tulajdonságaira, ritkábban a házasságkötés idejére vagy egyéb körülményeire vonatkozott. Ezeket elsősorban nevezetes ünnepeken, valamint a téli estéken gyakorolták az eladósorban lévő lányok.
Számos karácsonyi jóslás ma is él a köztudatban. Így például ha szenteste éjszakáján a leány: kimegy az udvarra, s a karók közül megszámlál kilencet, amilyen a kilencedik karó, olyan alakú - vékony vagy vastag - lesz a férje; hét fonalat fon, farsangkor férjhez megy; a karján egy öl fát visz a házba, és a bevitt fa páros számú, a következő karácsonykor oltár elé vezetik; a párnája alá teszi az általa kiválasztott fiatalember ruhájának egy darabját, akkor azon az éjszakán megálmodja, hogy övé lesz-e, vagy sem a kiszemelt férfi.
Annak a hajadonnak, aki szeretné megtudni, hogy megházasodik-e az elkövetkező évben karácsony estéjén 11 és 12 óra között le kell vetnie a ruháit, fejét a vízforraló edény fölé tartva, figyelnie kell a felszálló buborékokat. Ha csak egy buborékot lát, akkor férjhez megy, a sok buborék látványa azt jelenti, hogy sok szeretője lesz.
A lányos háznál gombócokat használtak a párválasztó jövendölésre. Kis papírdarabokra ráírták a kiválasztott nevét, majd a papírdarabokat gombócokba gyúrták. Két gombócba egy-egy papír került, a harmadikba egy sem. Úgy tartották, hogy az a leány megy elsőként férjhez a papíron szereplő, általa óhajtott ifjúhoz, akinek a gombóca elsőként jött fel a forrásban lévő víz felszínére. Akinek az üres gombóc jutott, a következő évben is eladósorban maradt.
Zalában, ha a hajadon lány karácsonykor az éjféli misére hívó harangszóra a szobája közepe felé kezd söpörni, majd megteríti az asztalt, aztán egy szál ingben, mezítlábasan háromszor megkerüli a házat, biztosan meglátja jövendőbelijét. Az éjféli misére siető lányok a zsebükben különböző magokat, kölest, hajdinát, tökmagot vittek, hogy a templom ajtajánál szétszórva, vagy a szenteltvíztartóba beledobva, annyi kérőjük legyen, ahány szem magot elhintettek, és olyan gyorsan jöjjön, mint amilyen gyorsan elszórták a magokat. Ha a lány arra volt kíváncsi, hogy a jövendőbelije egyenes, vagy csalárd lesz-e, a szentestén egy farakáshoz támaszkodott, és a háta mögül húzzon kihúzott egy fahasábot, amilyen a fahasáb volt (göcsörtös, kanyargós vagy egyenes), olyan férjre számíthatott.
Karácsony napján a kíváncsi cseh leányok jól megráztak egy öreg fát, és ha a zajra egy kutya elkezdett ugatni, biztosak voltak benne, hogy a következő évben férjre lelnek, s azt is megtudták, hogy a leendő párjuk abban az irányba lakik, amerről a kutya ugatása hallatszik. Sokfelé jós szerepet kapott a váll fölött az ajtó felé eldobott cipő is, mely - ha a földet érés után orrával a házból kifelé mutatott - a leánynak a szülői házból való távozását, vagyis a házasságát jelezte. Ugyancsak cseh hiedelem, ha Barbara napján (december 4.) vízbe tett cseresznyefaág kivirágzik karácsonyra, a kíváncsi lány egy éven belül férjet talál.
A cigány szerelmi babonák egyike szerint, ha az egymással szimpatizáló fiú és lány arra kíváncsi, szerelmesek lesznek-e egymásba a közeljövőben, fel kell keresniük a környék leghosszabb fülű öszvérét. Ha a kérdésre az öszvér megrázza a fejét, az igen jelent, ha az egyik fülét mozgatja meg, az „talán”, vagy „lehet” feleletet jelez, míg ha az öszvér egyáltalán nem mozdul meg, azt nemleges válaszként kell értelmezni.
Ha egy cigánylány meg akarta tudni, milyen lesz a jövendőbelije a következő praktikák közül választhatott: elalvás előtt a párnája alá tükröt tett; fordítva vette fel a hálóingét; egy szál rozmaring és kakukkfű szálat lespriccelt egy kis vízzel, majd a gyógynövényeket cipőbe rakva, a cipőt az ágy lábához tette; az ágy fejrészét citrommal dörzsölte be mielőtt lekapcsolta a villanyt. Hatásos volt továbbá, ha kilenc éjszakán át megszámolt kilenc csillagot, és a tükör elé állva, minden alkalommal háromszor kifésülte a haját. A romáknál a közelgő szerelem biztos jelei: felfelé menet közben megbotlani a lépcsőn; fürdésről álmodni.
Az angoloknál a szerelmi jóslások egyik kedvelt eszköze volt a magyalág vagy annak a levele. Az eladósorba került angol lányoknak és fiúknak, az összetört krumpli is lehetőséget nyújtott annak előrejelzésében, hogy melyikük fog először megházasodni. Az összetört krumplirakásba egy gyűrűt, egy pénzérmét, egy gombot, egy szív alakú talizmánt, egy kagylóhéjat és egy kulcsot tettek. Ezután az összes villanyt lekapcsolták, és a vendégek kanalakkal vagy villákkal felfegyverkezve igyekeztek megkeresni az elrejtett amuletteket. Értelmezésük szerint elsőként a jegygyűrű megtalálója házasodott meg, akinek a pénzérme jutott, jómódra számíthatott; a gomb agglegénységet vagy öreglányságot jelzett előre; a szív alakú talizmán szenvedélyes szerelmet ígért; a kagylóhéj sok utazást a leendő házastárssal, míg a kulcs nagy sikert és hatalmat jelentett a házasságban.