A születés évfordulóját már az ókorban is megülték, főleg a rokonok, barátok társaságában, akik átadták ajándékaikat, és tolmácsolták a jókívánságaikat. A születésnapi ünnepségeket egykoron sokfelé azért tartották meg, hogy az ünnepeltet megvédjék a veszélytől, a gonosz szellemektől, akik a születésük napján különösen vonzódnak az emberhez. Először csak a királyokat tartották olyan fontos személyeknek, hogy ünnepséget rendezzenek számukra, és sokfelé a koronázás évfordulóját is születésnapként ünnepelték. Görög feliratok tanúsítják, hogy a Ptolemaioszok Egyiptomban, valamint Kis-Ázsiában Kommagené és Pergamon királyai már az i.e. a 3. században más-más napon ünnepelték a születésnapjukat és a trónra lépésüket. A régi rómaiaknál az ünnepelt és az ünneplők fehér ruhát öltöttek, a házi isteneket koszorúkkal díszesítették fel. Egyes híres és nevezetes férfiak - császárok, jeles hadvezérek - születésnapját nyilvánosan ünnepelték. Később világszerte általánossá vált a születésnap ünneplése, és ez a szokás a gyermekek esetében ma is megmaradt. Az első gyermek születésnapi zsúrokat Németországban tartották.

Noha vallásos tisztelete az ókeresztényi időkbe nyúlik vissza, Mária Istenanyaságát csak az epheszoszi zsinat (i. u. 431.) emelte hittétellé. A legenda szerint Mária, a júdeai szűz tiszta körülmények között élt. Hét hónapos korában mutatták be a templomban, három éves korától ott nevelkedett, kézimunkázott, és eledelét az angyalok kezéből kapta. Tizenkét éves korában szüzességi fogadalmat tett. Felnőtt szűzként azonban nem maradhatott a templomban, s társként egy idős ácsot, Józsefet javasolták számára, akit férjéül választott.

A fizikai értelemben vett szüzesség a szűzhártya meglétére, sértetlenségére, vagyis a vaginális közösülés hiányára utal, tágabb meghatározásában viszont tartózkodást jelent mindenféle szexuális tevékenységtől. A vallásokban ez utóbbi értelmezésében kapott jelentős szerepet, ugyanis az önmegtartóztatást, a tisztaságot és az istenséggel való kapcsolattartást fejezi ki.