Az ima felsőbbrendű, természetfölötti lényekhez (Isten, Krisztus, szentek) intézett fohász, vagy ezek magasztalása. Ezért jellemző imáinkban az „Atyám, Uram, Királyom” elnevezések használata Isten megszólítására. Az ösztönös, őszinte imák mellett már az ókori civilizációkban kialakultak a kötött formulájú, állandó szövegű imák is.

Az egyszerű emberek - a tüsszentéshez és ásításhoz hasonlóan - az ivásnál is azt hiszik, hogy ha kinyitják a szájukat, a szájnyílásukon át képes testükbe behatolni a gonosz szellem.