A páva a halhatatlanság megtestesítője. Színpompás kitárt farka a csillagos eget szimbolizálja. Kínában a szépség és méltóság jelképe. Számos hagyományban királyi madár. A hinduk szent állatként tisztelik a pávát. Az óind mitológiában a harc istene, Kártikeja és a költészet istennője, Szaraszvati, páván lovagolnak. Indra az istenek feje, a mennydörgés és a villámlás istene, egy pávatrónon ül. A perzsa szufik szerint isten páva alakjában teremtette meg a világlelket.
A pedomantia egy, a palmisztriához sokban hasonlító jövendölési és karakterolvasó módszer, mely a lábfej, a lábujjak, a lábkörmök és a talp tulajdonságainak, jellemzőinek a megfigyelésén, értékelésén alapszik. Egykoron úgy tartották, hogy az ember lábai - pontosabban a lábfejei - a „lelkének a szimbólumai”, ezért a szakavatott megfigyelő számára feltárják gazdája személyiségét és jövőjének bizonyos jellegzetességeit. A lábelemzés és a talpolvasás régen meglehetősen népszerű jóslási praktika volt Kínában és Indiában, de a történeti gyökerei megtalálhatók az ókori Perzsiában is.
Pégaszosz, (latinul Pegasus) a görögök mesés szárnyas lova, az alacsonyabb világból a magasabb világ felé való törekvés szimbolikája, jelképe a lélek halhatatlanságának és a költői ihletnek.
Bár a hét napjaihoz kapcsolódó népi hiedelmek nagy része eltűnőben van, nem kevesen még ma is aggodalommal várják a pénteket, különösen, ha a hónap tizenharmadik napjára esik. E nap balszerencsés volta elsősorban a keresztény vallásban gyökerezik, azonban a babona eredete valószínűleg régebbről származik, hiszen a péntekkel kapcsolatos félelmek a pogányok körében, például Indiában is megtalálhatók.
A pénz szerepét valamikor a gyöngyszemek, kagylók, bálnafogak, kőlapocskák valamint mezőgazdasági termények, háziállatok, fűszerek töltötték be. Ez az ún. „árupénz” még nem számított általános fizetőeszköznek, a különféle ügyletekben elsősorban csereeszközként használták. Disznókkal és marhákkal fizettek a mennyasszonyért, gyöngyöket adtak a szomszédos törzseknek az adott terület „vadászati jogának” az átengedéséért, öröklés esetén a testvérek ritka kagylóhéjakkal, bálnafogakkal váltották meg egymás között az oszthatatlan örökrészt. A nemesfémek megjelenése előtt, sokfelé utána is, elsősorban a fűszereket használták árupénzként. Attila, a hunok fejedelme i. e. 408-ban például 3000 font bors hadisarcot követelt Rómától.