Az ókori mezopotámiak messze földön híresek voltak hajszépítésükről. A hajat lépcsőzetesen, piramis formájúra vágták, olajjal kenegették, füstölték és festették. Külön szolgahad hullámosította a királyok, hadvezérek, helytartók dús hajkoronáját.
A fóka és a rozmár azokat az ősatyákat jelképezik, akik emberi alakot tudnak ölteni. Mivel egyaránt élnek a szárazföldön és a tengerben, egyszerre jelenítik meg az anyagi és a szellemi világot.
A föld a világegyetem egyik alkotó eleme. Arisztotelész a víz, a levegő és a tűz mellett, a földet tartotta a negyedik alapelemeknek. Az egyik világteremtési mítosz szerint az ég és a föld istenpárosának egyesüléséből jött létre az élet, és született a többi isten. Mindez bővebben a görög mitológiában, úgy szól, hogy a föld Khaoszból lett, Gaia Földanya pedig önmagából hozta létre Ég-Uránoszt, kettejük szent nászából születtek a Titánok, köztük Kronosz és Rheiá, Zeusz szülei.
A fonál a sorsot, a hosszú életet jelképezi, szimbolizálja a szövés-fonást és a zabolátlan képzeletet. A növényi és az állati eredetű fonalaktól a megtermékenyítést, a termékenységet feltételezik, ennek érdekében az oroszok fonalszálakat aggatnak fákra, növényekre. Héraklész a fonalat a világ köldökének, a női öl szimbólumának tartotta, vélhetően a köldökzsinórra asszociálva.