Színek

Sir Isaac Newton (1643-1727) angol természettudós, fizikus fedezte fel az általunk ismert színképet, melynek hét különböző, egymástól jól elkülöníthető színe: a vörös, a narancssárga, a sárga, a zöld, a világoskék, a sötétkék és a lila. A természetben ezek a színek látszódnak a szivárványban és az északi fényben.


A színek használata azonban - a szivárvány színeit is beleértve - nem általános. Egyes nyelvekben például nincs külön szó a kékre és a zöldre vagy a sárgára és a narancssárgára, míg az eszkimók - a hó állapotától függően - 17 különféle szóval jelölik a fehér különböző árnyalatait. Minden nyelvben szerepel a fekete és a fehér, és általánosnak tekinthető a vörös szín is. A színekhez kapcsolódó asszociációk, a színekkel kiváltott fizikai és pszichológiai hatások, a színekkel hordozott szimbolikák azonban nemcsak a színt érzékelő egyének életkorától, hangulatától, szellemi és fizikai egészségi állapotától, hanem a földrajzi helytől, történelmi időtől és az adott társadalmi kultúrától függően is változnak.

A szubjektív, pszichés érzetek alapján meleg színek (pl. narancssárga, sárga, vörös), valamint hideg színek (kék, lila, szürke) különböztethetők meg. A vörös, mint a színek kiválasztottja, első a sorban, a fehér és a fekete pedig a zenit és a nadír kifejezője.

Az ősi Egyiptomban a sárga a halhatatlanságot reprezentálta. Az átkozott vörös Széth, a kék Amon isten, az örökkévalóságot szimbolizáló fekete pedig Ozirisz színe volt. A piramisokat a szivárvány hét színével festették ki. Hét különböző színű arca volt a hinduk szent Meru hegyének, és a különböző kasztokhoz rendelt színekkel - brahmanok (fehér), ksatriják (vörös), vaisavák (sárga), súdrák (fekete) - a színek rangsorát is kifejezték.

Az egyiptomiak és a kínaiak már régen felismerték, hogy a fény és a szín nagyban befolyásolja a testi folyamatokat. Mivel minden színnek megvan a saját rezgésszáma, betegségek esetén a test rezgése összhangba hozható a gyógyító szín rezgésével. A legkülönbözőbb betegségek kezelésére használatosak az egyes színkombinációk. Például a krónikus gyulladások esetén leghatásosabb a sárgászöldtől a pirosig terjedő színspektrum. A betegek piros szín hatására nyugtalanok, zaklatottak lesznek, a sötétkék színre a mentális problémákkal küszködők megnyugszanak. Remek idegcsillapítónak tartják az indigókéket és a türkiz színű víz látványát. Jól ismert, hogy a fehér, a világoskék vagy a világos lila színű szobák, tárgyak nagyobbnak látszanak, mint az azonos méretű sötét vagy meleg színű párjaik. A fekete vagy nagyon sötét színek karcsúsító, kisebbítő hatással bírnak, melyet jól ismernek a belső építészek, dekoratőrök és a divattervezők. Egy hideg színre kifestett szobában ugyanolyan hőérzet eléréséhez több hőenergiát kell felhasználni, mint egy azonos méretű meleg színű helyiségben.

A görög matematikus, filozófus Püthagorasz (i.e. 580-500) a színeket a négy elemmel társította, szerinte a testnek megfelelő föld elem színe a kék; a világot reprezentáló vízé a zöld; az étert megtestesítő tűzhöz a vörös tartozik; míg a lélek megjelenítőjéhez, a levegőhöz a sárga kapcsolódik.

A hét planéta színei: a Nap színe az arany, a sárga és a fehér; a Holdé a fehér, sárga és az ezüst; a Merkúré a narancssárga és a sárga; a Vénuszé a smaragdzöld; a Marsé a sötétvörös; a Jupiteré az égkék, azúrkék és a bíborvörös; a Szaturnuszé pedig a lila, a barna, a szürke és a fekete.

A muszlimoknál Allah színe kék, Mohamedé zöld. A keresztényeknél a szentháromság szimbolikája többnyire fehér, a hét szentség közül a fehér a keresztségé, sárga a bérmálásé, zöld az oltáriszentségé, vörös a bűnbánaté, fekete az utolsó keneté. A főpapok ruhái a bíbortól a liláig terjednek.

A színskálán, a fehér az isteni fény, a rend, a tisztaság színe, a tökéletesség, az ártatlanság, a tiszta érzelmek jelképe. A sárga a Nap és az arany színe, optimista, melegséget, közlékenységet szimbolizáló szín, nemcsak az örökkévalóságé, hanem az irigységé is. A narancs meleg szín, aktivitást, vidámságot, boldogságot, örömöt, bizakodást sugároz. A piros a tüzet jeleníti meg, amely a vér, a melegség, szeretet, a szerelem, az aktivitás, de az agresszivitás és pokol színe is. A zöld a tavasz, a feltámadás, a nyugalom, a remény színe, de mint a földdel kapcsolatosat, néha az ördöggel is társítják.

A kék, az ég, a levegő, a víz, a csend, a tisztaság, a hűség, a finomság színe. A bíbor méltóságot, felsőbbséget jelző szín. Az ibolya melankolikus, álmosító szín, ábrándozásra, elmélyülésre, meditálásra késztet. A barna szilárdságot, megbízhatóságot, állandóságot jelöl. A szürke semleges szín, egyhangúságot, reménytelenséget, kedvetlenséget kelt. A fekete a gyász, az alázat, az éjszaka, a szerencsétlenség, a bűn és a halál színe.

Az alkimisták szerint: a fehér a higany, a megvilágosodottság színe; a vörös a kén, a szenvedélyé; a kék az ég; a szürke a föld; a fekete a bűn, a bűnbánat, az anyag, és az okkultak színe; a sárga, vagyis az arany a Nagy Mű színe, amelynek elkészítésén annyi alkimista munkálkodott, és elkészítésében reménykedett.

A különböző vérmérsékleteket Goethe (1749-1832) négy színnel jelölte meg, szerinte a piros a kolerikus; a zöldessárga a szangvinikus; a kék a flegmatikus; a lilásbíbor pedig a melankolikus ember színe.

A magyar néphit szerint a sötét színek rontók, a világos színek segítők, kivétel a halál fehér színe. A vörös, a narancs, a sárga meleg színek, a zöld semleges szín, egyaránt lehet hideg és meleg érzetet keltő. A sárga a belső szabadságot, a sarat, a betegséget és a halált; a piros az önbizalmat, a vért, a szerelmet; a zöld az önbecsülést, az élet kezdetét szimbolizálja. A kék, az ég és a világmindenség színe, megfoghatatlan, elérhetetlen.

Általában az ártatlanság színével, világoskékkel gyászolják a pici korban meghalt gyerekeket. A kissé édeskés rózsaszín a lánygyerekek színe. A feketét nemcsak gyászra, hanem rontás ellen is viselik. Régen az újszülött csuklójára piros szalagot vagy piros kendőt kötöttek, hogy megvédjék a gonosztól, és hogy mindig világosságban éljen. Egyes helyeken ugyanezt - megelőzendő a betegség kiújulását - a frissen gyógyult gyermekek esetében is alkalmazták.

Kínában és Koreában (és Ázsia több országában is) a fehér a gyász színe, tilos náluk például fehér borítékba tett pénzt ajándékozni. Fehér ruhát is csak gyász esetén hordanak. A kínaiak szerint a fehér az anyatej színe, és mint ilyen a higgadtságot, a tisztaságot, a becsületet és az életet szimbolizálja. A piros a vér vagy az élet színe, kapcsolatba hozható a boldogsággal, jóléttel, hírnévvel, jó szerencsét hozó szín. A fekete a bélsár, a gonosz színe, vele társul a balszerencse, s vele hozhatók kapcsolatba a katasztrófák. Úgy tartják a kínaiak, hogy a fehér egyensúlyt teremt a piros és a fekete között. A latin-amerikai országokban nemcsak a fekete színű ajándékoktól irtóznak, hanem a bíbor színűektől is.

A mérgező állatok feltűnő - sárga, piros vagy fekete - színekkel jelzik, hogy vigyázat, veszélyesek vagyunk. A halak, a rákok, a gyíkok, a puhatestűek, a rovarok között gyakori a színváltozás. A halak és a madarak udvarlás alkalmával, szaporodás előtt öltenek színes nászruhát. Némelyik állat évszakonként változtatja meg bundája színét, mint például a sarki nyúl, aki nyáron barnás, télen pedig fehér.