A sáfrányt - mely a Czuczor-Fogarasi szótár megfogalmazása szerint a háromhímesek seregéből és egyanyások rendjéből való növénynem, továbbá a bokrétája hosszú nyaku, karimája hat egyenlő hasábu, bibéje öt, öszvegöngyölödött, tokja három rekeszü - régen szinte minden bajra, nyavalyára gyógyszerként használták.

 

Alkalmazták daganatok, ideges zavarok, szívpanaszok, vér- és tüdőbaj, valamint gennyesedés ellenszereként, ezen kívül húgyúti panaszokra, máj- és emlőgyulladásra, féreghajtóként, látás javítóként, ízületi panaszokra, köszvényre és görcsoldóként, továbbá láz- és vérzéscsillapítóként, potencia erősítőként, szülés megkönnyítésére, járászavar és bőrfarkas ellen. A sáfrányos szenteltvíz nemcsak a gyógyításnak, de a mágikus ceremóniáknak is elengedhetetlen kelléke volt. Afrodiziákumként felkelti és erősíti a fiatal férfiak nemi vágyát. A görögök szerint pedig a nők érzéki vágyát lobbantja fel. Izgató hatása felfokozott orgazmus érzetet kelt. Nőknél a méh erősítésére és a menstruációs zavarok ellen javallják. A sáfrányból készült illóolaj nagy adagban magzatelhajtó és mérgező hatású szer.

A színpompás, kis csészére emlékeztető, kora tavasszal vagy ősszel nyíló sáfrány, a Földközi-tenger térségében, Kis-Ázsiában valamint Iránban őshonos. A közel 80 faj, tavasszal vagy ősszel virágzó sáfránynak neve, a görög krokos szóból származik. Régóta ismert Keleten, az ókori Egyiptomban, a görögök és a régi rómaiak gyógyító hatása miatt és fűszerként is kedvelték. Illatszerként a görögök és a rómaiak a palotákat, a színházakat, a bíróságokat és a fürdőket sáfránnyal hintették be, használata különösen a hetérák körében volt igen népszerű. Róma utcáit sáfránnyal szórták be, amikor Néró császár (37-68) bevonult a városba. Az ókori Indiában a sáfrány bibéiből aranyszínű, vízben oldható festéket készítettek. Buddha halálát követően, papjai ezt a festéket használták ruháik színezésére. A középkori Európával a mórok, de még inkább a keresztes háborúk ismertették meg. Közkedvelt fűszerré vált, igen sok ételt ízesítettek és színeztek vele.

 

A Nyugat-Ázsiából származó, ősszel virágzó lila vagy fehér virágú jóféle sáfrány narancssárga bibéjéből készül a sötétvörös színű, sajátságos, fűszeres illatú és ízű, kesernyés és kissé csípős fűszer, amelyet ételek ízesítésére és színezésére használják. A jóféle sáfrány, meglehetősen drága fűszer. Kasmír sáfránytermesztésben a világranglista első helyezettje, sok embernek ad munkalehetőséget. A sáfrány számos kasmíri költőt ihletett meg, népdalaikban közel olyan népszerű növény, mint nálunk a rozmaring. Az iráni és az afgán sáfrány ugyancsak híres, és ez utóbbi két országban is sokfelé termesztik.

 

Nálunk a késő középkorban terjedt el a használata, a 16. században a Felvidéken már kerti növényként termesztették, és elsősorban a szlovák vándorárusok, a safranyikok (sáfrányosok) kereskedtek vele. Megtalálható a sáfrány szólásainkban is. Szűken bánik vele, mint a sáfránnyal - mondják a vendégeivel vagy családtagjaival irigy emberre. A régiek a megérezte a sáfrányillatot szavakkal utaltak arra a személyre, aki előre megérezte az őt fenyegető bajt, kellemetlenséget vagy büntetést, s ezért még idejében kereket oldott.

A babonások szerint a sírhalmon növő sáfrány jó ómen. Általánosan elterjedt indiai hiedelem, hogy a sáfrányos tej fogyasztása a várandósság idején világosabbá teszi az újszülött bőrét. Mások szerint a csecsemő egészséges és szép lesz. Sok indiai szerint az ételhez adott sáfrány a prosperitás jele.

A svájciak egykoron - az igazi sáfrányhoz nagyon hasonló, de kétszer annyi, azaz hat porzószállal bíró - őszi kikericset kötöttek gyermekeik nyakára, abban a reményben, hogy ezzel távol tartják tőlük a betegségeket.

 

Sáfrányról álmodni a régiek szerint egészség és jómód előjele. Más értelezésben virágzó sáfrányokat látni álomban csalfa szeretőre vagy hamis barátra figyelmeztet. Ha viszont álmunkban látott sáfrányt ételízesítésre használjuk, az a problémáink megoldását, vitáink békés rendezését jelzi.