A metopomantia (más elnevezéssel metoposzkópia) a jövendölés és karakterelemzés egyik formája, mely az ember homlokán található vonalak, ráncok értékelésén alapszik. A homlokráncok vizsgálata egyike azon sajátságoknak, melyeket jövendölési céllal használtak a régi időkben, az ősi Kínában az arcolvasás, illetőleg a fiziognómia egyik elemét képezte.

Önálló módszerré válása Gerolomo Cardano (1501 - 1576) a jól ismert matematikus, fizikus és asztrológus érdeme, aki a 16. század elején a homlokránc-tant új tudománynak javasolta. Metoposcopia című könyvében 800 különböző ránc-konfigurációt mutatott be, és a homlok minden egyes ráncát egy sajátságos asztrológiai jellel kapcsolta össze. Ezzel a módszerrel - állítása szerint - képes volt felismerni a hűtlen asszonyokat és a rablókat.

Cardano horizontálisan hét tartományra osztotta fel a homlokot, és ezek mindegyikéhez az akkor ismert égitestek valamelyikét rendelte hozzá. Felülről lefelé haladva, az egyes területekhez sorjában a Szaturnusz, a Jupiter, a Mars, a Nap, a Vénusz, a Merkúr és a Hold lett társítva. A kijelölés lehetővé tette, hogy a homlokolvasás igazodjon a horoszkóphoz.

A homlok elemzése a vonalak hosszának, mélységének és szembetűnőségének (árkoltságának, markánsságának) értékelésével kezdődött. A hosszú, folytonos (szakadásmentes) vonalak (redők) becsületes embert jeleztek, míg az x-alakú ráncok kiegyensúlyozott személyiségre utaltak, a hullámos homlokredők pedig arról árulkodtak, hogy az illető - fizikai és/vagy mentális értelemben - szereti az utazást. A diagonálisan futó, a szemöldököket elérő ráncok akadályokat, esetleges balszerencsés eseményeket jeleztek az egyén eljövendő életében.

Cardano könyvét számos alkalommal újranyomták, azonban elképzelései nem igen akadtak követőkre, és egyedülálló figuraként - aki valószínűleg öngyilkosként végezte életét - vonult be az okkultizmus történelmébe. Állítólag halálra koplalta magát, hogy igazolja a horoszkóp-elemzését.