Az olykor 40-50 méter magasra is megnövő jegenyefenyő, egyenes tartásáról nyerte el a büszkeség, méltóság, magasztos kitartás, türelem kitüntető jelzőket. Mivel fája hajlékony és teherbíró, vele jelképezik a hosszú életet is.

A zsidók a jegenyefenyőt isteni faként tisztelik. Az utóbbiért, valamint könnyen megmunkálható, puha, jól faragható fája miatt, használják gyakran szakrális épületek építőanyagaként.

A görögök számára a nőies fenyő Artemisz, a medve- és vadászistennő egyik fája volt. Hogy a tűznek is a szimbóluma lett, mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy gyantás fája könnyen kap lángra, és sokáig ég. Sötét korokban a gyantás fenyőág a legközönségesebb világítóeszköz volt.

A jegenyefenyő susogásából és az ágain közt megbúvó madarak viselkedéséből sok helyütt a világban képesek jósolni. A hiedelem úgy tartja, hogy a jegenyefenyő védelmet nyújt az ártó szellemekkel szemben.