Fiú vagy lány

Az 1950-es évekig nem is sejtették a gyerekre vágyó szülők, hogyha fiút szeretnének, a peteérés időpontjában az anya X kromoszómájú petesejtjébe az apa Y kromoszómájú spermiumának kell behatolnia. Ha ugyanis a jóval nagyobb és több gént hordozó X kromoszóma az ügyesebb, akkor az XX kromoszómájú utódból, kislány lesz.


Anaxagorász, a két és fél évezreddel ezelőtt (i.e. 500-428) élt görög természetfilozófus úgy gondolta, hogy a fiúk a jobb, a lányok a bal here működésének köszönhetik életüket. Ezért azt tanácsolta a gyerekre vágyó férjnek, hogy szeretkezés alkalmával kösse le azt a heréjét, amelyből nem kívánna fiút vagy lányt nemzeni. Ez a praktika nagyon sokáig volt elfogadott, például a 18. századi francia arisztokraták némelyikéről feljegyezték, hogy a fiúörökös reményében eltávolíttatták bal heréjüket - olvasható a Ronald Sackville ausztrál orvos jogász vezette kutatócsoport által 1984-ben kiadott, Mesterséges megtermékenyítés című tanulmánykötetben. Ugyanakkor egy másik görög természetfilozófus Parmenidész (i.e. 515-445) meg volt győződve arról, hogy a fiúgyermek születéséért nem a férfi, hanem a nő felelős, akinek aktus közben a jobb oldalára kell fordulni, mert a fiúk a méh jobb térfelén, a lányok pedig a méh bal oldalán fejlődnek ki.

A portugálok úgy vélik, hogy a terhesség alatt fogyasztott étellel az asszony befolyásolni képes a születendő gyermek nemét. A kerek gyümölcsök és zöldségek – például az alma, a szőlő vagy a karalábé – evése kisleányt; míg a hosszúkás zöldségek, mint a répa vagy az uborka fogyasztása fiúgyermeket eredményez.

A régi Rómában viszont azt hitték, hogy a gyermek nemét a here határozza meg, amelyből a fogantatást okozó sperma származik. A római természettudós, az idősebb Plinius (23–79) azt írta feljegyzéseiben, hogy a bolha útifű nedvének fogyasztása garantálja a fiúgyermek születését. De voltak, akik a bogáncs nedvének tulajdonítottak hasonló hatást. Az ókori görögök úgy vélték, hogy egy állapotos asszony biztosan fiúgyermekeknek ad életet, ha étkezésként mezei nyúl heréit, méhét és gyomrát fogyasztja.

A törökök a csecsemő nemének előrejelzéséhez a várandós asszony tenyere fölé cérnaszálon egy jegygyűrűt lógatnak. Ha a gyűrű ovális vagy körkörös mozgást végez, a születendő gyermek leány lesz. Ha a gyűrű egyenes vonalban mozog, akkor fiú. (Ugyanezt a jóslást másutt – pl. a portugáloknál – a mama köldöke fölé lógatott gyűrűvel végezték.)

A magyarok szerint lány lesz, ha a kismama hasa széles, nagy a fara, arca májfoltos, szeplős; fiú lesz, ha a hasa hegyes, az arca tiszta. A szlovákoknál is, ha a terhes nő hasa hegyes, fiút fog szülni, ha az ajka duzzadt, a hasa gömbölyű, akkor lánya lesz. Ha a terhes nőnek jó a közérzete, fia születik, ha nem, akkor lánya. Ha a várandós anya: a leejtett tányérért bal kézzel nyúl, lánya lesz, ha jobbal, akkor fia; ha terhessége vége felé éjféltájt a bal gyűrűs ujjáról levágott kis körmöt tűzre dobja, és pattogva ég el, lánya lesz. Ugyancsak lány fog születni abban a házban, amelyik tetején megszólal a kuvik.

Nemcsak az ókorban élt hinduk hittek, hanem még ma is sok indiai hisz azokban az ételekben, amelyek befolyásolják a születendő gyerek nemét. Hónapokkal a megtermékenyítés előtt a leendő anyának a fiúért sósat, csípőset, a lányért pedig édes ételeket kell ennie. A modern világban is sokan hisznek a megfelelő étrend kialakításában, ami meghatározza a gyerek nemét. Ezért ajánlanak a nőgyógyászok a viselős mamáknak kálcium- és magnéziumgazdag étrendet, ha lányt szeretnének, ha pedig fiút akarnak, akkor sok káliumfogyasztást, mert ezek az ásványi anyagok képesek megváltoztatni a nő petesejtje körüli miliőt.

Nyugat-Európa számos országában sokáig élt az a néphiedelem, miszerint az északi szél idején nemzett gyerekből fiú lesz, különösen akkor, ha a leendő apa aktus közben magán hagyja a csizmáját, – írta a fortélyokat Letty Pogrebin amerikai szakíró Szabadon felnőni című 1981-es könyvében. De az is megtudható tőle, hogy a francia szülőjelöltek még a 19. században is fiúcskát vagy lánykát kérő varázsdalt énekeltek szeretkezés közben.

A magyar néphit viszont éppen az ellenkezőjére esküdött, azt tartotta, hogy ilyenkor a nőnek nemcsak tilos dalolnia, de a száját sem szabad nyitva tartania, különben lánya fog születni. A magyarok a fiú utódot akkor érezték garantáltnak, ha a vőlegényes házban kisfiút ültettek a mennyasszony ölébe. E szokás még a két világháború között is dívott Magyarországon – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia által 1988-2002 között összeállított, Magyar néprajz című könyvben. A sokadik gyermek nemét már különböző ravaszságokkal próbálták befolyásolni. Falujárók feljegyezték, hogy a Dunántúlon a legközelebb fiúra váró anya méhlepényét körtefa alá, a leányra váróét almafa alá temették.

Törzsi társadalmakban sok helyütt ma is bíznak a különféle trükkökben. A csendes-óceáni szigetvilágban, például a nők férfiruhát öltenek magukra szeretkezéskor, a fiú utód reményében. Dél-Arikában a leendő anyák a marulafa hím- vagy nőivarú egyedének kérgét rágcsálják gyermektervezési célból. Ha ezek az ártatlan praktikák mégsem hatásosak, némely társadalomban a lehető legdurvább módszert alkalmazzák, a nem kívánt nemű újszülöttet egyszerűen hagyták vagy hagyják meghalni.

A fiú utódra való vágyást sokáig az motiválta, hogy fiú viszi tovább a család nevét, és a későbbiekben lehet rá számítani, mert alkalmasint képes eltartani megöregedett szüleit.