Szent András apostol Jézus tizenkét tanítványának az egyike, Simon Péter testvére volt. Térítő útján a szkítáknak hirdette az evangéliumot, eljutott a Volgáig, később Oroszország védőszentje lett. Megalapította a bizánci egyházat, rá nem sokkal vértanúhalált halt. A görög Pátre (a mai Patrasz) városában átlósan ácsolt, X alakú keresztre feszítették, azóta az ilyen keresztet, András-keresztnek nevezik.

András napja (november 30.) jelentős varázsló nap, alkalmas a jövendő megtudakolására, különösen a szerelemmel és a házasság esélyével kapcsolatban. A kíváncsi lányok ezeket a praktikákat magányosan, titokban végezték.

A szerelmi varázslásoknak se szeri, se száma. Pl. az András napi böjt után a lányok éjfélig fennmaradtak, aztán kimentek az udvarra, lehajoltak, és ami elsőre a kezük ügyébe akadt, azt bevitték a szobába, párnájuk alá tették, és álmukban meglátták, ki lesz jövendőbelijük. Elterjedt szokás, az András napi ólomöntés, a fiatal lányok olvasztott ólmot öntenek vízbe, s amilyen formát felvesz az ólom olyan foglalkozású lesz az ólmot öntő leány párja, a kasza formájú ólom földművességre utalt, a csizma alakú cipész szakmára, a cipó formájú pékre, a könyv formájú értelmiségi foglalkozásra.

A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.

András napján az a lány, aki: háromszor megkerülve egy égő kapcát, megfüstöli magát, a következő évben férjhez megy; egy férfi gatyát vagy egy női szoknyát helyez a párnája alá, megálmodja ki lesz a férje; a ház népének valamennyi cipőjét felrakja sorba a mestergerendára, és közben a következő mondókát mormolja: "András, kérlek, mondd meg nékem, Ki lesz az én férjem.", biztosan megálmodja, ki lesz a szerelmi társa; egy elhasznált alsószoknyáját felhajítja a fára, annyi év múlva megy férjhez, ahányadik próbálkozásra sikerül ledobnia onnan.

Valamennyi hiedelem arról szól, amiről a mondóka: "Párnámat rázom, Szent Andrást várom." Ennek érdekében András nap estéjén: a lányok, a szobában, a tükör felé söpörnek; az ágyat a szoba közepébe húzzák; este imádkoznak és az imakönyvet a párnájuk alá teszik, mindezt azért, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük.