A szemmel ölő vagy ártó ördögi tekintetben való hit, ősi eredetű, szinte a világ minden táján, jóformán valamennyi népnél, a különböző kultúrákban és vallási - így a hindu, buddhista, iszlám, zsidó - hagyományokban ismert. Az ókori Rómában "szemmel verő boszorkányokat" alkalmaztak az ellenség megbabonázására. Később már annyira féltek az emberek az ártó tekintetektől, hogy máglyára küldték azokat a nőket, akiket ezzel gyanúsítottak, de ez a sors várt a sok kancsal, összenőtt szemöldökű, szemtengely-ferdüléses vagy hályogos szemű egyénre is. A régi boszorkányperek bírái elé háttal vezették be a vádlottakat, és az eljárás alatt a falat kellett nézniük, hogy az ítélkező bírák elkerüljék rontó tekintetűket. Kivégzéskor a kivégzettek szemét kendővel kötötték be, hogy megóvják a szemtanúkat a halálra ítélt bosszújától.

A szenet - mint a tűz szimbólumát - a szerencsésnek tekintik, és a vidéki emberek generációkon át kis szén- vagy faszéndarabokat hordtak zsebeikben, hogy védelmet nyerjenek a szerencsétlenségek ellen.

Az utazók védőszentjének tartott Szent Kristóf feltehetően 250 körül, Decius császár uralkodása (249-251) idején szenvedett vértanúhalált Lükiában. Bár nincs bizonyíték rá, hogy valóban élt, mégis az egyik legnépszerűbb szent, sok legenda maradt fenn hőstetteiről.