Az európai és észak-amerikai lakásokban előforduló százlábúnak (centipede) „csak” 15 pár lába van, azonban a közel 3000 ismert faja között olyan is található, amelyik 177 pár lábbal rendelkezik. Közeli rokonától, az ezerlábútól (millepede) elsősorban hosszú csápjai, valamint kellemetlen - egyes fajainak mérgező - csípése különböztetik meg. Testük felépítése abban is eltér, hogy a ragadozó százlábúaknak törzsszelvényenként csak egy pár, a "vegetáriánus" ezerlábúaknak pedig két pár lábuk van.

Ezek a valamilyen természeti helyhez, jelenséghez (tűz, víz, erdő, hegy), kultúrhelyhez (ház, kastély, temető) kapcsolódó, vagy pedig az emberrel együtt élő természetfölötti lények a közfelfogás szerint a jelenben léteznek, megjelennek az embereknek, szívesen beleavatkoznak életükbe, meghatározzák testi, lelki állapotukat, tudnak betegséget előidézni és gyógyítani, sőt még emberré is képesek változni. Megjelenésüket léptek zaja, alig hallható kacajok, apró sikolyok, megcsörrenő óra, megkonduló harang, megszólaló hangszer kíséri.

A hiedelem úgy véli, hogy a "szem a lélek tükre", és természetfölötti tulajdonságára utal az "Isten szeme mindent lát" mondás. Ez utóbbi abból az elképzelésből táplálkozik, hogy Isten égi szemei rendelkeznek a látás képességével, anélkül, hogy mi látnánk őt.

Míg az emberi haj a hideg vagy a meleg ellen nyújt védelmet, és a szempillák, a szemöldökök, valamint az orrlyukakban és a fülekben lévő szőrszálak is hasznos szerepet töltenek be, a szakáll meg a bajusz pedig számos kultúrában férfidíszként funkcionál, az emberi test más részein található szőrzetnek kisebb a jelentősége.