Bár a hét napjaihoz kapcsolódó népi hiedelmek nagy része eltűnőben van, nem kevesen még ma is aggodalommal várják a pénteket, különösen, ha a hónap tizenharmadik napjára esik. E nap balszerencsés volta elsősorban a keresztény vallásban gyökerezik, azonban a babona eredete valószínűleg régebbről származik, hiszen a péntekkel kapcsolatos félelmek a pogányok körében, például Indiában is megtalálhatók.

A pénz szerepét valamikor a gyöngyszemek, kagylók, bálnafogak, kőlapocskák valamint mezőgazdasági termények, háziállatok, fűszerek töltötték be. Ez az ún. „árupénz” még nem számított általános fizetőeszköznek, a különféle ügyletekben elsősorban csereeszközként használták. Disznókkal és marhákkal fizettek a mennyasszonyért, gyöngyöket adtak a szomszédos törzseknek az adott terület „vadászati jogának” az átengedéséért, öröklés esetén a testvérek ritka kagylóhéjakkal, bálnafogakkal váltották meg egymás között az oszthatatlan örökrészt. A nemesfémek megjelenése előtt, sokfelé utána is, elsősorban a fűszereket használták árupénzként. Attila, a hunok fejedelme i. e. 408-ban például 3000 font bors hadisarcot követelt Rómától.

A Szardíniában őshonos petrezselymet már a régi görögök és a rómaiak is használták ételek ízesítésére, és díszítésére. Számos finom fűszerkeverék egyik fontos összetevője. Ennek ellenére meglehetősen sok baljóslatú elképzelés született e növényről.

Ezt a nektárral, virágok nedvével táplálkozó, átalakulással fejlődő, karcsú repülő rovart két pár jellegzetes, hártyaszerű, pikkelyes hímporral fedett, a testéhez képest rendszerint igen nagy szárny jellemzi, melyek többnyire színesek, és gyakran rajzolatok díszítik.