A fehér illetve szürke vagy színes csíkozású, gyakran tarka csillogású ónix erkölcsösséget, lelkierőt, őszinteséget, spirituális képességet és tisztánlátást kölcsönöz viselőjének. Maga az ónix név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm.

A színtelen, fehér vagy színes, gyakran tarka csillogású opált az ókorban élt római természettudós, az idősebb Plinius (23-79) a legnemesebb drágakőnek tartotta.

Orákulum kifejezés a latin orare, imádkozni, beszélni szóból származik, elsősorban a jóslással feltárt isteni közlésre utal, de magát a jósda helyét, a jövendölés helyszínét is jelentheti. Zeusz orákulumai a görög Dodonában, Olümpiában vagy Líbiai-sivatag Sziva oázisában hangoztak el; a Szibillák jóslatai mindenfelé ismertté váltak.

A különböző népi hiedelmek és vallások az ördögöt a lehető leggonoszabb szellemnek tartják. A magyarok az ördögöt Isten ellenfeleként képzelik el, akinek lakhelye a pokol, a birodalma a föld alatti világ, ahová az elkárhozott lelkek jutnak. Gyakran a fején szarvakkal, lópatákkal és hosszú farokkal jelenítik meg.