|
Az ómen az a jel vagy jelenség, amely valamely esemény vagy fordulat - a babonások szerint általában valami rossz - bekövetkezését előre mutatja, vagy amelyből arra következtetni lehet. Az ókorban azonban - a latin omen („előjel, intő jel”) nyomán - az óment kedvező jelnek is értették.
|
|
Bővebben... [Ómenek]
|
|
|
A fehér illetve szürke vagy színes csíkozású, gyakran tarka csillogású ónix erkölcsösséget, lelkierőt, őszinteséget, spirituális képességet és tisztánlátást kölcsönöz viselőjének. Maga az ónix név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm.
|
|
Bővebben... [Ónix]
|
Az onomantia - többnyire a zsidó gematria gyakorlatát követő - az ember születésekor kapott nevén alapuló, elsősorban a középkor végén népszerű jövendölési módszer. E divináció alapelve, mely szerint az emberek neve és a sorsa között összefüggés van, valószínűleg a püthagoreusoktól (Püthagorasztól és követőitől) eredeztethető.
|
|
Bővebben... [Onomantia]
|
|
A színtelen, fehér vagy színes, gyakran tarka csillogású opált az ókorban élt római természettudós, az idősebb Plinius (23-79) a legnemesebb drágakőnek tartotta.
|
|
Bővebben... [Opál]
|
|
Orákulum kifejezés a latin orare, imádkozni, beszélni szóból származik, elsősorban a jóslással feltárt isteni közlésre utal, de magát a jósda helyét, a jövendölés helyszínét is jelentheti. Zeusz orákulumai a görög Dodonában, Olümpiában vagy Líbiai-sivatag Sziva oázisában hangoztak el; a Szibillák jóslatai mindenfelé ismertté váltak.
|
|
Bővebben... [Orákulum]
|
|
|
|
|
|
|
2. oldal / 4 |
