Az ajtó küszöbje az emberek számára mindig mágikus helynek számított, ugyanis ez választja el a belső, védelmet biztosító, lakhelyet a veszélyes külső világtól. A küszöb funkciója hasonlít a kerítéséhez, amely ugyancsak véd a biztonságot nyújtó belső világ számára fenyegetést jelentő ismeretlen, bizonytalan, külső világ behatolásától.

Az ember leghűségesebb kísérője, társa és barátja a kutya. A középkorban a gazdáik mellé temették el kutyáikat, akiket a szellemvilágbab is társukul fogadtak. A muszlimok, hogy a halott mielőbb eljusson a túlvilágba, a holttestet kutyákkal etették fel. Noha tőlünk keletre, Ázsiában - nemcsak a muszlimok körében - a kutya tisztátalan állat, az ősi Perzsiában a haldoklóhoz mégis odavezették a kutyáját, hogy az eltávozni készülő még egyszer háziállata szemébe nézhessen. Ráadásul az iráni mitológiában, Ahuramazda szent állata, a kutya volt az, aki elűzte a gonosz szellemeket.

Már az ókorban megragadta az emberek figyelmét a kvarc, amely a hegyikristály csekély szennyezettségű változata.