A gyermekágy kettősjelentésű: a mama és az újszülött közös fekhelyét, valamint a szülést követően egymás mellett eltöltött időtartamot jelzi. A gyermekágy, melyet rendszerint a bába készített, lepedővel letakart tiszta szalma volt. A gyermekágy időtartama vidékenként változott, de néhány hétnél általában nem volt hosszabb.

A gyermekáldás, az utódok száma és neme, egészsége, szerencséje, későbbi boldogulása minden korban nagy jelentőséggel bírt a leendő szülők, a családok számára. E tekintetben gyakran folyamodtak jóslásokhoz, különféle babonás praktikákhoz, gondosan figyeltek a különböző előjelekre, és - védekezésként a természetfölötti erők ellen - szigorúan betartották az előírásokat, tilalmakat. Mivel a világrajövetel az emberi élet talán egyik legfontosabb eseménye, a gyermek születésével kapcsolatos folklór és hiedelemvilág rendkívül gazdag.

Az emberi élet egyik fontos tartozéka a gyertya: használják születésnél, keresztelésnél, lakodalomban, gyertyát tesznek a születésnapi tortára, a karácsonyfára, gyertyát égetnek a haldokló mellett, a ravatalnál, az elhunytakra emlékezve, gyakorta égnek gyertyák az esti vagy ünnepi étkezések alkalmával.

Gyertyaszentelőt a keresztény hívek február 2-án ünneplik, annak emlékéül, hogy Jézust, születése után negyven nappal, szülei, József és Mária, elvitték Jeruzsálembe, hogy elsőszülöttként bemutassák az Istennek. Régebben ezt a napot a Boldogságos Szűz tisztulásának ünnepeként ismerték, ma is sokan, mint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét tartják számon. A mózesi törvények szerint ugyanis a szülést követő negyvenedik napra nyeri vissza az asszony a tisztaságát. A karácsony és gyertyaszentelő közötti időszak pedig pontosan negyven nap.