Thomas Cantimpratensis (1201-1270), a mai Belgium területén született Ágoston-rendi, majd domonkos szerzetes a békakövet a tizenkét mágikus kő egyikének tartotta. A frankföldi Mabenbergben született természetrajz író, Konrad von Megenberg (1309-1374) szerint a békakő azon drágakövek közül való, amelyeket Mózes bátyja Áron, az izraeliták főpapja a templomban viselt, ám nem azonos azokkal, amelyek János apostol látomásában jelentek meg.

Az ősi római törzsből származott Benedek 480 táján született Nursiában (ma Norcia). A jómódú családból való fiú római iskolában tanult. Fiatalemberként elvonult Enfidébe (Affile), az Abruzzi dombvidéki sziklabarlangok egyikébe. Miután letelepedett, Monte Cassinoban remete életet élt. Sokan követték magányába a szentéletű embert. Monostorokat alapított s megírta a szerzetesi életről reguláit. Nursiai Szent Benedeket, a szerzetesek atyjának tekintik, 1964 óta Európa védőszentje.

Az ásványi eredetű berillt, régóta kíséri nagy érdeklődés, több változata számít drágakőnek. Ilyenek a kékeszöld akvamarin, a mélyzöld smaragd, a zöldessárga heliodor és a sárgás piros morganit.

A Dél-Ázsia trópusi erdeiben honos, magasra növő bételpálma összeaprított, ízesített magvaiból, közkedvelt rágcsálnivalót készítenek. Köztudott, hogy a bételmag fogyasztása izgatóan hat a testre, a szellemre és a nemiségre, az ajurvédikus gyógyászatban a szexuális gerjedelem tűzének felszítására szolgáló szernek tartják.