Az ásványok és kőzetek nem nagy teret foglalnak el a mitológiákban és a vallásokban, de feltétlenül van szakrális jelentőségűk, minden korban azt hitték róluk, hogy mágikus erővel bírnak, és csaknem valamennyi kőfajtát varázslatra képesnek tartottak. A bűvös kövek, elsősorban a ritka és értékes drágakövek különösen nagy értékeket képviseltek, egyik-másik jelképpé vált, szerepelnek a bibliai történetekben, és nagy keletjük volt mindig a kínaiak körében.

Az egyik legkedveltebb bútordarabot már az i.e. 7. században ismerték, az egyiptomiak kisméretű asztalokat használtak. A görögök és a rómaiak étkezési asztalai kerek formájú, háromlábúak voltak. A gótok asztalai jóval nagyobbak és díszesebbek lettek, az étkezés után szétszedhető asztalukról ered az asztalbontás kifejezése.

A csillagjóslást jelentő asztrológia - mely az egyén szellemi és testi képességeire valamint jövendő sorsára az égitestek állása alapján von le következtetéseket - a görög eredetű kifejezés, az asztron (csillagkép) és logosz (vélemény, tanulmány) szavakból tevődik össze. A manapság is nagy népszerűségnek örvendő jóslási eljárás abból az ősrégi felfogásból ered, hogy az égitestek és csillagok, azok mozgása, valamint a Földhöz és egymáshoz viszonyított helyzete befolyást gyakorol a földi világ, és különösen az ember életére, illetőleg azt döntő módon meghatározza.

A profetikus jóslás mestersége nagyon régről ered, az augurium gyakorlata a Bibliában már egyértelműen szerepel. Az augurium elsősorban a madarak és más állatok viselkedésének megfigyelésére, beleik és egyéb belsőségeik vizsgálatára volt hívatott, de jövendöltek az emberek által alkotott tárgyak és helyzetük vizsgálata alapján is.