Az angolszász eredetű babonák szerint egy asszonynak sosem szabad suttognia, mert ezzel felbátorítja a rossz szellemeket, hogy meglátogassák őt. Ha az asszonynak viszket a nyaka, hamarosan keresztelőre fog menni, ha a feje viszket, nemsokára megverik. Aki, reggel hazulról elindulva egy öregasszonnyal találkozik, nem lesz szerencsés. Az oroszok szerint, ha egy üres vödröt vivő asszonnyal találkozik szembe az ember, balszerencse éri.

Az ásványok és kőzetek nem nagy teret foglalnak el a mitológiákban és a vallásokban, de feltétlenül van szakrális jelentőségűk, minden korban azt hitték róluk, hogy mágikus erővel bírnak, és csaknem valamennyi kőfajtát varázslatra képesnek tartottak. A bűvös kövek, elsősorban a ritka és értékes drágakövek különösen nagy értékeket képviseltek, egyik-másik jelképpé vált, szerepelnek a bibliai történetekben, és nagy keletjük volt mindig a kínaiak körében.

Az egyik legkedveltebb bútordarabot már az i.e. 7. században ismerték, az egyiptomiak kisméretű asztalokat használtak. A görögök és a rómaiak étkezési asztalai kerek formájú, háromlábúak voltak. A gótok asztalai jóval nagyobbak és díszesebbek lettek, az étkezés után szétszedhető asztalukról ered az asztalbontás kifejezése.

A csillagjóslást jelentő asztrológia - mely az egyén szellemi és testi képességeire valamint jövendő sorsára az égitestek állása alapján von le következtetéseket - a görög eredetű kifejezés, az asztron (csillagkép) és logosz (vélemény, tanulmány) szavakból tevődik össze. A manapság is nagy népszerűségnek örvendő jóslási eljárás abból az ősrégi felfogásból ered, hogy az égitestek és csillagok, azok mozgása, valamint a Földhöz és egymáshoz viszonyított helyzete befolyást gyakorol a földi világ, és különösen az ember életére, illetőleg azt döntő módon meghatározza.